Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Hídőrvirágúak (Alismatales)
Család: Kontyvirágfélék (Araceae)
Alcsalád: Kontyvirágformák (Aroideae)
Nemzetség-csoport: Thomsonieae
Nemzetség: Óriáskontyvirág (Amorphophallus)
Faj: Amorphophallus titanum
A titánbuzogány (Amorphophallus titanum) a kontyvirágfélék (Araceae) családjába tartozó növényfaj, melyet egyszerűen óriáskontyvirágnak is hívnak. Odoardo Beccari olasz botanikus fedezte fel 1878-ban Szumátrán.
A latin név a görög amorphosz (formátlan), phallosz (pénisz) és titan (óriás) szavakból származik.
Eredeti élőhelye nyugat-szumátra esőerdeinek 120-365 méter tengerszint feletti magasságú meredek hegyoldalai.
A virág magassága elérheti a 3 métert, a föld alatti gumó súlya pedig az 50–75 kilogrammot. Maga körül erős bűzt, dögszagot áraszt, ezzel vonzza a beporzáshoz szükséges legyeket és rovarokat, el is riaszt vele sok kártevőt, az embert is. Szumátrán a föld alatti gumóját élelmiszerként használják. Számos mérsékelt égövi botanikus kertben megtalálható.
A legnagyobb méretű – 2,94 méter magas – virágot 2005-ben a stuttgarti Wilhelma botanikus kertben mérték. Virágzás után, a gumóból kihajt egy levél, amely egy kisebb fa magasságát éri el. Később a levél elfásul és a teteje három részre oszlik, amelyből aztán több kisebb levél nő ki. Az új lomb 6 méter magas és 5 méter széles lehet. Minden évben az elfásult levél elhal, és a következő évben új levél nő a helyébe. Miután a gumó elég tartalékot gyűjtött, körülbelül 4 hónapig pihen, ezután a folyamat megismétlődik. A legnagyobb feljegyzett gumó a Királyi Botanikus Kertekhez tartozó Walesi hercegné-házban volt. A pihenési állapotakor 91 kilogrammot nyomott.
