«

»

Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. schwarzii

Turbinicarpus_schwarzii

forrás: www.cact.cz

Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Kaktuszfélék (Cactaceae)
Alcsalád: Kaktuszformák (Cactoideae)
Nemzetség: Turbinicarpus
Faj: Schmiedickeanus

A Turbinicarpus nemzetségnév jelentése két idegen kifejezés – a latin turbo, melynek jelentése csiga, forgó, örvénylő, valamint az ógörög karpos szó,melynek jelentése termés – összevonásából jött létre. A nemzetségnév tehát a csavarodott kúpos, gömbölyded csiga alakú termésformát adja vissza.

A Turbinicarpus nemzetségnevet Curt Backeberg (1894-1966) kaktuszkutató használta először, s Franz Buxbaum (1900-1979) kaktuszszakértővel írták le közösen. A termések jellegzetes formája alapján különítették el őket. Korábban az Echinocactusokhoz, majd pedig a Strombocactusokhoz sorolták be. A nemzetség felülvizsgálatát 2003-ban Davide Donati biológus végezte el.

Élőhely: Turbinicarpus kis és közepes méretű kaktuszokból álló nemzettség, amely természetes közegében kizárólag Mexikóban található. Ha biztosra akarunk menni akkor Mexikó San Luis Potosi, Guanajuato, Nuevo Leon, Querétaro, Hidalgo, Coahuila, Tamaulipas és Zacatecas államait keressük fel. Ezeken belül is a mészköves sziklákat, mivel ezek a bumfordi növények főleg az ilyen típusú talajt kedvelik. Turbinicarpus fajokat természetes közegükben olyan helyeken találhatjuk meg, amely más növény számára elviselhetetlen lenne, szikár-sziklás, mészköves, homokköves területeken. Akár olyan mészkővénákon is megélnek, amelyek tisztaságuk miatt szinte teljesen fehérek.

turbinicarpus schwarzii var.rubriflorus

Turbinicarpus schwarzii var.rubriflorus

Leírás: A Turbinicarpus nemzetség fajaihoz kis termetű kaktuszok tartoznak, általában 3-8 cm magasak, vannak azonban ennél néhány centivel magasabbak is, de ennél nagyobbakat nemigen találunk a nemzetségen belül. Rendszerint magánosak, ritkán sarjadnak (pl. T. gracilis ). A testük lapított vagy szabályos gömb alakú, de kissé megnyúlt is lehet. Világoszöld, kékeszöld színűek.

Répagyökerük van. Természetes élőhelyükön ennek köszönhető, hogy a kies, sziklás területeken is képesek megmaradni.

Nincsenek szabályos bordái, helyettük szabályos vagy szabálytalan spirálalakban helyezkednek el az areolák, melyek csúcsa gyapja, idős korára pedig teljesen csupasz lesz.

A nemzetség egyik meghatározó és feltűnő jelensége a tövisei. A tövisek a fehértől a feketéig igen változatos színűek, csúcsuk azonban többnyire sötétebb. Areolánként 1-15 darab tövis található. Puhák, hajlékonyak és rugalmasak. Hosszuk az igen csekély 1-2 mm-es hosszúságtól a 25-30 mm-ig igen változatos, keresztmetszete pedig kör alakú. Alakjuk is igen változatos, lehet egyenes, hajlott, ugyanakkor szabálytalanul tekeredhet is.

Megragadó apró vagy közepes méretű virágai a növény gyapjas csúcsrészéből bújnak elő. Ezek fehér, sárga, rózsaszín vagy piros színűek. Ritkán egyszínűek. A virágok hossza és átmérője 1-5 cm körül van.

A jellegzetes alakú termés 3-5 mm magasak és szélesek, zöld színűek. A magok barnák vagy fekete színűek, s nagyjából 1 mm méretűek.

forrás: http://www.kaktuszlap.hu

forrás: Internet