Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Csuporkafélék (Gesneriaceae)
Nemzetség: Saintpaulia
Az afrikai ibolya, elterjedtebb nevén fokföldi ibolya (Saintpaulia) az ajakosvirágúak rendjébe, a csuporkafélék (Gesneriaceae) családjába tartozó növénynemzetség. Pármai ibolya néven is ismert. Neve kétszeresen is megtévesztő, hiszen egyrészt Fokföldtől nagyon messze él, másrészt rendszertanilag távol áll az ibolyafajoktól (Viola sp.). Virága is csak némileg hasonlít az ibolyáéhoz. Porzója kevesebb (2-4), mint az ibolyáé, sarkantyúja sincs. Egyik faját Tanzánia kormányzója, Walter von Saint-Paul-Illaire báró fedezte fel 1892-ben a kelet-afrikai Usambara-hegységben, tőle kapta tudományos nevét: Saintpaulia ionantha. Az ennek nevében szereplő „ionantha” görög eredetű szó, amely ibolyavirágot jelent. Leghelyesebb lenne Usambara-csuporkának nevezni, ahogy a német kertészek teszik. Az afrikai ibolya magassága 6–15 cm. Levelei ovális alakúak, hosszúságuk 2,5–8 cm melyek egy 2–10 cm-es szár végén vannak. Rengeteg színben virágzik, bár magyarországi üzletekben főleg kékeslila, bíbor, rózsaszín és néha fehér virágú változatait árusítják.
Tartása:
Az afrikai ibolya laza, jól levegőző talajban érzi jól magát. A virágboltokban kapható hagyományos talajkeverék megfelelő számára, de azt még esetleg kiegészíthetjük egyharmad részben tőzeggel, valamint egy kevés dolomitporral és szuperfoszfáttal is gazdagíthatjuk. Mivel a növény fényigényes, csak egyenletesen, jól megvilágított helyen fejlődik megfelelően. A tűző naptól viszont óvni kell, mert hatására a leveleken száraz, barna foltok alakulhatnak ki. Kevés fény hatására a növény felnyurgul, a levélszárak megnyúlnak. Az afrikai ibolya trópusi származása miatt a 18-22 °C-os kiegyenlített hőmérsékletet és a mérsékelten párás (60%) relatív páratartalmú környezetet kedveli. Bár páraigénye elég magas, viszont a leveleket soha ne permetezzük, mert az foltosodásukhoz, rothadásukhoz vezethet. Ügyeljünk arra, hogy mindig alulról öntözzük a virágot. 15 perc után borítsuk ki a vizet, ami ottmaradt az alátétben, ezzel elkerülhető az álló vízzel járó gyökér- és tőrothadás. Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy az alsó levelek kókadni kezdenek, általában a túlöntözésre és a pangó vízre gyanakodhatunk kiváltó okként. A növekedési időszakban kéthetente adjunk neki tápoldatot. Az elnyílt virágokat és a fonnyadt leveleket azonnal csípjük le. Az idősebb növényekről az oldalhajtásokat le kell venni. Vigyázzunk, hogy a levelek ne érjenek az ablaküveghez.
Szaporítása:
A fokföldi ibolya könnyen szaporítható levélről. Ezzel a módszerrel pontosan tudhatjuk, milyen fajtájú és színű növényre számíthatunk, hiszen az új növény tökéletes mása lesz az anyanövénynek. A szaporítást bármikor elvégezhetjük, de általában a tavaszi hónapok a legkedvezőbbek. A levél leválasztásától számítva rendszerint 8-10 hónapnak kell eltelnie ahhoz, hogy a növény teljesen kifejlődjön és virágozzon.
Szaporítás levéldugványról: Az anyanövényről válasszunk le néhány jó kiállású, egészséges levelet kb. 3–5 cm-es levélnyéllel. A kiválasztott leveleket állítsuk vízbe és miután kellően meggyökeresedtek és apró levélkék is megjelentek ültessük el laza virágföldbe. Másik lehetőség, ha a leválasztott leveleket ültetjük el úgy, hogy a levéllemez alja finoman üljön a föld tetején. Tartsuk 18-21 C közötti hőmérsékleten. Kb. 1 hónap múlva a levéldugvány elkezd gyökerezni. Ugyanezen a hőmérsékleten tartva további 6 hónap után meg kell jelenniük az új növényeknek. Amikor a növénykék átmérője eléri a kb. 5 cm-es nagyságot, válasszuk szét, és egyesével ültessük el őket. Amikor a növény már szilárdan ül a cserépben, kéthetente adjunk az öntözővízhez tápoldatot. A párásítás érdekében helyezzük kavicságyra a cserepeket.
Ötlet – tanács: A fokföldi ibolya jól társítható, nagyobb edényben más szobanövényekkel is bátran összeültethetjük. Különösen levéldísznövények között mutat szépen. De akár több tő fokföldi ibolyát is összeültethetünk egy nagyobb lapos edénybe, így egy szép és üde asztaldíszt kaphatunk.
Betegségek:
Levélfoltosodás: Tűző nap vagy a leveleket ért hideg víz hatására a növény levelein barna foltok jelenhetnek meg. Vegyük el a napról és öntsünk vizet az alátétbe. Bemélyedő foltok: Ha a barnás foltok a levél fonákon tripsz vagy szamócaatka következtében alakulnak ki, a növényt meg kell semmisítenünk. Ha a fokföldi ibolya szár- és gyökérrothadást okozó gomba támadta meg (ilyenkor a középső levelek elhalnak), a növényt távolítsuk el, és fertőtlenítsük a környezetét. Lisztharmat: A nagy páratartalom és a rossz szellőzés miatt lép fel. A tálcát hagyjuk kiszáradni.
