Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Rend: Tárnicsvirágúak (Gentianales)
Család: Loganiaceae
Nemzetség: Spigelia
Északkelet-Brazíliában, az Atlanti esőerdőben olyan növényt fedezett fel egy amatőr botanikus, amely lehajol, hogy magvait a talajba juttassa.
A Spigelia genuflexa névre keresztelt fajt az orosz származású Alex Popovkin írta le a PhytoKeys című szaklapban. Az amatőr botanikus már több mint 800 fajt azonosított és fényképezett le a brazil Bahia államban elterülő birtokán.
Popovkin számos ország szakértőjét megkereste, végül Lena Struwe, az amerikai Rutgers Egyetem botanikusa ajánlotta fel segítségét az új faj tanulmányozásában.
A növény sajátos magültetési stratégiáját több okból kifolyólag fejleszthette ki. Legvalószínűbb, hogy rövid, pár hónapos élettartama és szórványos előfordulása miatt akkor a legsikeresebb a szaporodás, ha közvetlenül maga mellé ülteti el magvait, és nem szórja szét kevésbé alkalmatlan élőhelyekre.
Mivel csak pár hónapig él, következő évben kikelő utódaival nem kerül versenyhelyzetbe. Más, sziklapárkányokon növő növények is ugyanezt a stratégiát fejlesztették ki, hogy biztosítsák utódaik túlélését.
A Popovkin által azonosított növényfajok közt akadnak olyan ritkaságok is, amelyeket több mint hatvan éve nem gyűjtöttek már be Brazíliában.
A lelkes amatőr régi álmát valósította meg azzal, hogy Oroszországból a trópusra költözött, és annak növényvilágát közelről tanulmányozhatja.
“E történet is jól példázza, hogy a kutatóknak szükségük van az amatőrök, természetbarátok, városi kutatók segítségére bolygónk elképesztő sokféleségének felfedezésében és leírásában – vélekedett Struwe. – Nap mint nap fedeznek fel új fajokat, de még mindig rengeteg az ismeretlen.”
A felfedezés az Atlanti esőerdő védelmének sürgősségére is felhívja a figyelmet, hiszen létét erdőirtás fenyegeti. A botanikus szerint ott mérhető a Föld egyik legnagyobb biológiai sokfélesége, számos faj csak ebben a szegletben él.
A terület egyben az egyik legveszélyeztetettebb is: nagy kiterjedésű részeket vágtak már ki belőle és alakítottak át mezőgazdasági területté, ezért is szükséges, hogy a megmaradt töredékek védelemben részesüljenek.
